Az elmúlt 2 évben úgy érzem,hogy leestem egy jó,nagyon nagy lóról többször is!Sebzett voltam,ideges,mocskosnak éreztem magam,de mindig felálltam,letisztítottam öngmagam és folytattam mindent.Pokol,az élet mindig is érezteti ezt,időről időre.Voltak depressziós és szomorú napjaim,a tökéletességem hiányával,de még mindig elmentem aludni,felkeltem mindennap és folytattam az álmaim megvalósítását.Bizonyos vakmerőség is kellett hozzá,hogy éljem az életet teljesen.De tudtam,most már tudom hogy ez az én életem.Mindenkinek vannak borús pillanatai az életben,de a különbség a kettő között az,hogy lekell győzni,és ez nem olyan egyszerű mint ahogy a döntéseket hozzuk.Sok pillanatot azzal töltöttem,hogy terveztem a jövőmet,és magamat kérdezgettem hogy mi is lesz a következő? Az egyetlen válasz amit kaptam: "hallgass a szívedre"Ezek voltak az utam mentén az irányadó jelek az életemben.111-szer jöttem rá az út során,hogy én igenis jó helyen vagyok.Ezek mindig elkapták a pillantásaimat a legjobb időben.Ez vezetett el Spencerhez.Her Majesty and The Wolves úgy tűnik hogy leleplezi magát hirdetőtáblákon,hotel neveken és a jelek szerint hosszú út lesz számomra és a csapat számára is.Soha nem tudtam semmit ennyire biztosan,de amit érzek,az megnyugtat és ösztönöznek arra,hogy mennyek végig az úton ami rám vár.

Szóval,a legjobbat fogom adni magamból,hogy a lovon tudjak maradni,hogy ne legyek frusztrált azért mert nem voltam éppen akkor tökéletesen és csinálni azt amit szeretek.Minden más kiesik a kezemből.Szenvedély,szeretet és együttérzés,valamint a rengeteg kemény munka hozott el engem ide.Nem bírom kivágni azt,hogy hova visz el engem innen...Álmodozás,hit és az élet szeretete az út mentén.