Változás történik most az életemben.Úgy érzem,mintha ez a változás pozitív lenne,sokkal biztosabb irány.Folyton szemben állok nagy félelmekkel,összeomlásokkal,és beszélek,amikor érzem hogy itt az ideje.A szívem szenvedélyesen a fény irányába akar menni.Egyre könnyebb megállni a helyemen.Ahogyan a világ sakkozik körülöttem napirendszerűen a maga módján,én következetes maradok a saját igazamhoz.A körülöttem lévő világ gyakran ítélkező,negatív,és megtévesztő,minden-az életemet az ezek elől való futással töltöttem.Csak most,futás helyett erősen gyökeret eresztettem a talajba.Mint a cápák és oroszlánok próbára tesznek,én felemelem az államat és próbálom megtalálni a bátorságot,hogy hallgassak és nyugodtan engedjem a magasabb énemet beszélni,bár néha ehez kezeket kell rázni.Az élet mindig izgalmas marad és kemény,mindig hallgatni kell az iránytadó hangra a fejedben.Ennek szabálya a fehér fény a szeretet és a szánalom.A perspektívák maga a tudás,amit hozunk,és nem mindig csatlakoznak hozzánk pozitív módon.Az embernem muszály hinnie magában,hogy jó választást hozz.