Nőként,úgy gondolom,hogy ahhoz hogy tiszteljenek,néha igazán hallgatnom kell,hagyni a gondolatokat áramolni és nem félek a dolgok érdekében beszélni.Ha van valami véleményem elhallgatok,majd később emlékeztet hogy miért éreztem így elsőre.Megtanultam bízni önmagamban...
Tudom,hogy soha nem fog mindenki szeretni és kedvelni ebben a világban.Mi teszi a negativitást ennyire erőssé és nyomósnak?Miért hat ránk úgy a negativitás ahogy teszi?Lehetséges hogy nem hagyod hatni magadra a negatív mumbo jumbot akármilyen?Mert nagyon jó vagyok a dolgok elengedésében...de a menni hagyás azt jelenti hogy tartottam valamit...(Mit gondoltok?)