Munkásként keményen dolgozol,reméled hogy megjegyeznek és a legjobbat adod magadból,hogy átöleld a helyzeted--

A legjobbat adod magadból,hogy elutasítsd a rossz akaratú gondolataitad  amikre rátalálsz és próbálsz síránkozni azokról amiket nem fogadsz el és megpróbálod megérteni,hogy miért is vannak úgy a dolgok ahogy vannak.FŐNÖKKÉNT felelősséget vállalsz minden cselekedetért.

Érzed a nyomást hogy folyamatosan jobbá tedd magad és veszed a súlyát annak a nyomásnak,ami körül vesz téged.Tanult döntéseket hozol az előzőekben meghozott tervekre alapozva,hogy mi fog működni és mi nem.

Köszönöm a kommentjeiteket a múltheti blogomon,a Rubber+Glue-n.Nagy segítség volt megkapni a ti kilátásaitokat.Úgy gondolom,hogy ami a legnagyobb különbséget hozza azok a döntéseink egyezkedve a negativitással.Mindannyiótoknak igaza van...ez az élet része...ez az emberi kondíció része.Ami elválaszt minket és a személyiségeinket az az,ahogyan hozzáállunk ahhoz,amit érzünk.A negatív érzés mindig is létezni fog.Beismerve azt,ami az elménkben folyik,tiszteletet adunk saját magunknak azzal,hogy tudjuk hogy nem vagyunk tökéletesek és megadjuk a lehetőséget az elfogadásra és az elutasításra és változást hozzunk vagy kihagyjuk a dolgokat együtt.Tisztelet az egy kettős út!Ha elfogadjuk magunkat akkor folyamatosan elfogadjuk a körülöttünk lévő negativitást aztán nem hagyunk helyet a pozitívnak és a növekedésnek....Köszönöm srácok!!